Éles verzió:

A Beretta M92 pisztolyokat igazából az 1980-as évek második felének amerikai akciófilmjei tették ismertté a nagyközönség előtt, azonban a típus históriája régebbi.
A direkt előd a Beretta M1951 volt az első 9 mm Luger kaliberű Beretta pisztoly, mely már hordozta a karakteres Walther P38-féle reteszelést, de csak single action elsütő szerkezetű és egysoros táras fegyver volt.
Mivel az M1951 már megjelenésekor is elavultnak volt tekinthető, az 1970-es évek elején elkezdődött az utódjelölt kifejlesztése. Ez lett az Olaszországban 1976-tól gyártásba került M92, tervezői Carlo Beretta, Giuseppe Mazzetti és Vittorio Valle voltak.
Az új M92 tárja kétsoros volt, 15 db lőszeres kapacitással, az elsütőszerkezet pedig DA/SA.
Természetszerűleg ez az első verzió még távol állt a maitól, hiszen tokbiztosítós volt, nem volt fesztelenítője, tárkioldója a markolat fenekén volt, sátorvasa pedig lekerekített alakot formázott ebből az ősmodellből csupán mintegy 5 ezer darab készült.
A brazilok 1977-ben rendszeresítették a fegyvert, de helyi gyártásban, ezt az üzemet vette aztán át a Taurus, és módosított formában mai napig gyártja a saját PT92-es családját. A másik ismert bár későbbi legális klón a dél-afrikai Vektor Z88.
Az újabb, szánbiztosítós-fesztelenítős kivitel lett az M92S, az olasz fegyveres erők és rendvédelmi szervek fokozatosan tértek át erre a típusra. Itt a gyártás során áttértek a nyomógombos tárkioldóra, a tárak egy ideig úgy készültek, hogy mindkét változatba jók legyenek, de az olasz mérnöki munkára jellemző, hogy a csereszabatosság nem mindig valósult meg.
Az M92S (eredetileg S1) jelű verzió az US Air Force tenderen nyert, itt bevezették a passzív ütőszeg-biztosítást. Ebből aztán effektíve beszerzés nem lett, mert az értékelési feltételeket túl sokan vitatták.
A US Army XM9 tenderén nyerni aztán még sokkal nyögvenyelősebb dolog volt, de ez hozta el végül a világhírt.